A világot őrzöd két szemedben, ember. Nem vágy a lét annak, ki élni már nem mer, de valóról álmodik, s csupán remélve tekint egy szebb jövőt. Gyermekként még félve
minden kis csodáját kezeidben fogtad, talán mosollyal az arcodon fogadtad akkor is, ha vert, és minden méltóságod romokban hevert. S mondd, mi most a világod!?
Csalódás. Örök boldogság hajszolása, hamis képzetek elgyötört rajzolása feledett szép vágyak szétszórt romjaira. Életfuvallat halottak csontjaira.
De emberként vajon, mi is a mi célunk? Megőrizni szürke, széttiport árnyékunk, és vigyázva óvni, nehogy elenyésszen? Vagy hinni, lesz pillanat, mikor egészen
beleolvadunk a fénybe, s mitől élünk, nem a fájdalom? És nem arra eszmélünk, hogy utunk elölről kellene kezdeni, mert képesek vagyunk emberként küzdeni.
A világot őrzöd két szemedben, ember.
VálaszTörlésNem vágy a lét annak, ki élni már nem mer,
de valóról álmodik, s csupán remélve
tekint egy szebb jövőt. Gyermekként még félve
minden kis csodáját kezeidben fogtad,
talán mosollyal az arcodon fogadtad
akkor is, ha vert, és minden méltóságod
romokban hevert. S mondd, mi most a világod!?
Csalódás. Örök boldogság hajszolása,
hamis képzetek elgyötört rajzolása
feledett szép vágyak szétszórt romjaira.
Életfuvallat halottak csontjaira.
De emberként vajon, mi is a mi célunk?
Megőrizni szürke, széttiport árnyékunk,
és vigyázva óvni, nehogy elenyésszen?
Vagy hinni, lesz pillanat, mikor egészen
beleolvadunk a fénybe, s mitől élünk,
nem a fájdalom? És nem arra eszmélünk,
hogy utunk elölről kellene kezdeni,
mert képesek vagyunk emberként küzdeni.
People're soft machines. Deal with it.
VálaszTörlés